Elindultam

Ne kérd hogy maradjak esélyed sincs rá
Mikor kilépek a ajtón: csak annyit mondok: viszlát.
Tudom elmúlt a perc, esély a mosolyra.
Emlékembe őrzöm, kis fiús mosolyodat
Naiv marad a tiszta lélek, élek míg nincs vége!
Ezt mondtad régen de én lettem a naiv lélek,
Mindig volt valaki aki ki húzott a bajból
Én meg maradtam az aki csak erre volt jó.
Ki húztalak a szarból, a barom megint majmol
De ha tenned kéne, arcod előtt takaró.
Elbújik az árva, kilép a fényre a részeg.
Egyre csak azt kérdezi, miért ilyen szar az élet?
Nincs válasz, nincs több pénz, a józanság bolondit.
Ha sikerül felállni, hát... köszönd meg a monoklit.

Mindegy mennyi időd van, soha se tennéd meg
Üvölts csak tükörhöz, lehetsz ennél merészebb.
Elindultam,és köszönöm a hogy voltál.
Könnyeimből sokszor mosolyt fontál.


Van pár kép az asztalon, elégetném ha tehetném.
Van pár kép tudatba, a múltamat hogy érthetném?
Édes volt az álom, jég hideg zuhannyal
Válaszok nincsenek, a lelkedbe hiába kutattam,
Fogad el hogy vége van, én most lehunyom a szememet,
Ebben a pillanatba, a zajon nevetek, mert még keserves.
Hogy ilyen gyorsan eltűnt minden amit évekig kerestem
A vicces az lenne, ha rá jönnék mindenre, te is nevethetsz.
De végül, a szerelmedet hazugság alá temeted.