" Még gondolni se mertem rá, mi csinálok? Kezdek megörülni.. hiszen már nincs köztük semmi.. eltelt hosszú idő óta nem vágytam rá hogy beszéljük.. most mégis... Furcsán dobogott szívem ahogy vártam hogy írjon... válaszoljon... - Elment az eszem - gondoltam. Már egy ideje jó útra tértem. Talán ezért volt bűn tudatom.Bűn tudat ? Nekem? - Nagyokat nevettem magamon miközben egyre jobban hányingerem volt ... Hogy viselik el ezt az emberek? A gyomor görcsöt... Az érzést hogy mondjak igazat... miközben a kockázat nagyobb mint kéne.. Persze, se drog, se alkohol, se semmi.. Olyan mint egy szar filmbe, sírnom kéne, meg ilyenek és rohangálni amiatt h mindent elcsesztem, fasza. Vagy csak nem beszélni vele. és a jelenbe élni. Nem titkolózni. Végre elégedettnek lenni a jelennel.
Egyszerű... Csak a szívem ne dobogna úgy. "
Megjegyzések
Megjegyzés küldése