Csók ;)

Azt hinnénk semmi sem változott...

Ugyanazok a bántó szavak... 

Az ágyon fekszünk.. háttal egymással, mint a rossz gyerekek...

Szörnyű, még a könnyeim is folytak,   elgondolkodtam, normális vagyok én?

Itt fekszek sértődötten,és tűröm hogy sértegessen, egyfolytában..

Én meg csak bőgők, és utálok mindent..

Ez szánalmas.

Nem szólaltam meg...  Furcsa mi egy rossz só nem hagyta el a számat, mert amikor meg fordultam, hogy mondjak valami sértőt, valami ami neki jobban fáj mint nekem, vagy legalábbis ugyan annyira,  elakadt a szavam.. mert elfogott az érzés hogy milyen jó lenne ha átölelne... 

És.. Átöleltem.

 

Kezemet magához szorította ahogy körül fontam...

 - Most utálsz mi? - mondta dühösen - Szemét vagyok, meg köcsög, azt se tudod miért vagy velem...

 - De azért Szeretlek - szakítottam félbe. Meg puszilta kezem. Majd felém fordult és meg csókolt.