" Szomorú vagyok"
Minek is tagadjam? Megint veszekedtünk...
A szavai olyan fájdalmasak voltak, mint talán még soha.
" Aljas vagy, mindig csak hátulról támadsz, de persze te vagy az isten, mindenki más szar"
Könnyek folytak végig az arcomon, torkom elszorult, védekezni nem tudtam, hiába mondtam h nem igaz, hangja szilárd volt és magabiztos, teli dühvel és undorral. Csak ültem hátat fordítva neki,..
" az önsajnálat az megy, hallom" - mondta megint gúnyosan,
Mintha a könny cseppjeim jég darabonként hullatok volna az ágyra, Elgyengültem, a büszkeségem üvöltött h védekezek, hogy megmondjam hogy nincs igaza, de a fülem és a szívem nem akarta volna hallani a hangját, nem akarták hallani azokat a szavakat amik csak azért képződtek hogy kettészakadjak.
Hát csendben hallgattam végig minden szavát,és reménykedtem hogy megenyhül.
Minek is tagadjam? Megint veszekedtünk...
A szavai olyan fájdalmasak voltak, mint talán még soha.
" Aljas vagy, mindig csak hátulról támadsz, de persze te vagy az isten, mindenki más szar"
Könnyek folytak végig az arcomon, torkom elszorult, védekezni nem tudtam, hiába mondtam h nem igaz, hangja szilárd volt és magabiztos, teli dühvel és undorral. Csak ültem hátat fordítva neki,..
" az önsajnálat az megy, hallom" - mondta megint gúnyosan,
Mintha a könny cseppjeim jég darabonként hullatok volna az ágyra, Elgyengültem, a büszkeségem üvöltött h védekezek, hogy megmondjam hogy nincs igaza, de a fülem és a szívem nem akarta volna hallani a hangját, nem akarták hallani azokat a szavakat amik csak azért képződtek hogy kettészakadjak.
Hát csendben hallgattam végig minden szavát,és reménykedtem hogy megenyhül.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése