Emlék fiatalság

Talán nem is emlékeztek rám, veletek voltam egy évig,
Ittam és nevettem, sírtam , őszintén beszéltem , nem is kellette kérni .
Sokszor feküdtünk a földön, és persze volt sok balhé,
Esti bulizások, zsebbe illegális szajré,
De jó volt és ennyi, csendben nézek a képekre,
Arcomon szomorú mosoly, vissza mennék egy  éjjelre,
Mikor vodkával a kézbe csengetünk fel egymáshoz,
És ütögettük egymás hátát,  aztán nevetünk a hányáson,,

Minden megváltozott,
 Minden elátkozott,
A felnőtté válás örökké leláncolt,
Kihaltak az utcák, újra kezdtük máshol.

Jöttek a yardok, és mi csak nevetünk,
Ha elkapnak, azt is kiheverjük.
Van büszkeség, és sok ítélet,
De az igazság, ott van a szemünkben,
Néha a drog az agyunkra ment,
Úgy beszéltünk, nem kellett a net,
Tavasszal, nyáron, vagy ha hullott a hó.
Nem érdekelt semmi, és ez így volt jó.
Mond mi az oka annak hogy vége lett?
Talán felnőttünk, mindenki érettebb lett.
Csak ültünk a parkban, vártuk   mikor jönnek,
Cigivel a kézben, jött agyunknak a többlet,
Valaki rosszul lett, és én tudtam mit tegyek,
Menjünk el sétálni, mond el milyen lenne...
A világ amiben szívesen élnél, és nem félnél,
Először meglepődtél majd beszélni kezdtél,
Végül találtunk egy széket, a panelek mellett,
felvettünk egyet-egyet, hát induljon a menet,
A többiek csak néztek és nevettek,
Leültünk rájuk, megint minden rendben.
Felszálltunk a metróra, jó volt a plusz hely.
Kanással a kézben, metró buli lett,
Irány a deák, és nem kell beszólni,
Ha fel állt valaki " hát kiez te mónnii" ?

Minden megváltozott,
 Minden elátkozott,
A felnőtté válás örökké leláncolt,
Kihaltak az utcák, újra kezdtük máshol.