Téboly... - hangzott fel a hideg csendben.
Úgy éreztem, sikítanak a csontjaim, meg fagy a vérem, Ahogy egyre mélyebbre úsztam a fagyos vízben, a téboly egyre vidámabb lett. Lángokban állt a víz felszíne, mégsem melegedett fel.
Nem lehetett megszokni, nem bírtam elviselni az őrületet.
Mégis megfogtam Daniel kezét és felhúztam őt a felszínre, ahol levegő várt ránk, lángok, és élet.
Szájon át lélegeztettem, betakartam, vártam csodát.
- Kérlek- suttogtam, miközben kezemmel biztattam szívét hogy dobbanjon.
Torkából víz tört fel, amit levegő követtettem, megkönnyebbül nevettem amikor kinyitotta szemeit.
- Szia- suttogtam fáradtan - nehezen bár de sikerült felülnie. Egy pillanatig csak némán bámult rám, majd hideg ajkaival csókot lehelt számra.
- Szia- mondta mosolyogva.
Úgy éreztem minden rendben van.A tébolyt öröm váltotta fel.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése