Gabriel

Valaki jobb,

Valaki szebb,
Valaki más, de azt nem hiszem.
Hogy úgy szeret majd, ahogy Én.
De neked úgy jobb...
Most elmész, és eltünsz,
Az önsajnálatban egyszerüen elmerülsz.
Kirakosozunk az emlékekkel,
Mindig elveszik egy darab,

Huzodj menedékben, talàn megörzöd önmagad.
Mégis vissza térsz egy álombann
Néha minden este.
ìgy tartom be az ìgéretem; örökre szeretlek.