Talàn hallott a szivem, talán nem vagyok valódi.
Az emberek közt járok, de járni is meg kell tanulni.
A múltamat hagyjuk, nem ràd tartozik,
Nem kértem szàmlát, és nem szoktam tartozni.
Féltem már pàrszor, pedig tudtam hogy fájni fog.
De magam mögött hagyom, mert kezembe a toll.
Véremet folyatom a papîra,
Ahogy irok a múltat törölöm radírral.
Rà talàltam egy családra,
Befogtadtak de nem kinoznak halálra .
Eljövök egyszer mert majd azt kérik,
Mert a múltamat semelyik nem érti.
Csak alázol de a szived nyugtalan
A fàradtan keresel nyugalmat.
Nem mondhatok semmit, de szeretnék.
Jah... Tudod reggel melletted ébrednék...
Megjegyzések
Megjegyzés küldése