Kedves Párom!

 

Azt irom ezt a levelet mert tudom sose fogod elolvasni. 

Sosem fogod megkérdezni hogy mért irtam. Nem ki teregetem a szennyeset, nem hisztizek, nem elárulak, nem lenézlek. Csak írok.

 Nem tudom mi olyat tettem neked , amiért állandóan lenézel, semmibe veszel.  Vannak érzéseim. Vannak gondolataim. Sokat nem osztok meg veled már egy idelye mert tudom nem érdekel vagy leszarod mit gondolok a dolgokól.

 Sokszor félek hogy csak nyüg vagyok neked. 

Ez a nyüg, ez a nulla, senki ahogy te szoktál nevezni  minden nap megkérdezi milyen napod volt,  hogy aludtál. Kitakarít, napi kétszer játszó tére visszi a fiad, küszködik a gondolattal hogy neked mi hiányzik , min változtassak, mit szeretnél enni, minek örülnél. 

 Szerinted ez alap dolog. Szerintem meg nem könnyü meg felelni neked. Ha valamit elrontok selejtnek,  hülyének stb. nevezel. Ha te valamit elrontasz én azt mondom ; megoldjuk. Együtt mindent megoldunk. 

 Látom a szemedben hogy azon gondolkozol mért is szerettél belém. Magam sem tudom. 

Annyi mindent változtatnál rajtam hogy azt sem tudom ki voltam. Nèha rossz döntéseket hozzok. 

 Neked én egy ilyen rossz döntés voltam. Sajnálom.